A fõfogás... Levest, tortát, almás pitét és a köretet kéretik mellé képzelni

Fantasztikus látni, hogy az öregkorral nem jár együtt automatikusan az elfekvõ, a szellemi és lelki leépülés. Bumbi 2 munkatársát, fül-orr gégész professzorasszonyokat láttunk vendégül ebédre, és most már tényleg értem, miért mondja, hogy mindketten igazi példaképei, õk adnak erõt, amikor az egész orvoslásból, a kilátástalan, kétségbeejtõ magyar egészségügyi rendszerbõl elege van.

Az, ahogyan egy 73 éves doktornõ nevetve mesél élményeirõl, amikor nagy komolyan elmondja, hogy utazzunk, lássunk világot, ismerjünk meg kultúrákat, menjünk színházba, kiállításokra, múzeumba, éljük meg igazán ezt az életet, mert túlságosan rövid, és most látja õ is, mennyi mindent nem ismer még, mennyi mindent nem tud, hogy használjunk ki minden napot, mert az évek elrohannak... hát ez valami hihetetlen élményt nyújtott. Amilyen lelkesedéssel beszél az Internetrõl, a googlerõl, hogy tudatosan lépést tart a korral, az tényleg példaértékû.

Az az életszemlélet, az a pozitív energia, ami mindkettõjükbõl áradt folyamatosan, teljesen levett a lábamról. Még ahogy rám is pirított finoman, mikor mentem cigizni, és elmondta, hogy bizony õ is nagy bagós volt, aztán a patológus férje egyszer csak meghalt tüdõrákban, na ott abbahagyta, még ez is sokkal jobban elgondolkoztat.

Nagy élmény volt ez a mai látogatásuk, és örülök Bumbinak, hogy ilyen kollégái vannak.

Dave, ezt most vedd nagyon komoly lecseszésnek! Mi az, hogy egy sor sincs az esküvõ óta a blogon???? Ejnye!

Én meg kis hülye itt direkt várok, nem írtam eddig semmit rólatok, na de ennek most vége!

Szóval 2 hete barátaink is egybekeltek, és Bumbival olyan boldogok voltunk, hogy részesei lehettünk az õ nagy napjuknak... Én egész nap teljesen be voltam zsongva, annyira átéreztem, mit élnek most õk át, úgyhogy csak vigyorogtam folyamatosan, mint a tejbetök. Állítólag az anyukája még valami olyasmit is mondott utólag, hogy hát én olyan voltam, mint egy angyalka, úgy mosolyogtam egész este mindenkire. Bizony, kicsi szívem tele volt örömmel és szeretettel, amikor Dave az anyujának adta a köszönõcsokrot, még egy-két könnycseppet is szétmorzsoltam

Szép nagyon ez az élet, és jó erre újra meg újra rácsodálkoznom. Jó, hogy igenis létezik igaz szerelem és szeretet, megértés, hûség, hogy van Társ, aki végigkísér az úton, néhány barát, aki a lelked része, és van hit, ami megtart a nehéz idõkben is.

Remek, REMEK, REMEK!!!

Helyzet-összefoglalás:

"Én azt hittem e kedves lány majd segít
S hogy talán végül elbocsájt a múlt
Hogy elfelejtem Õt, és akkor újrakezdhetem
De álmomban még ott mosolyog Rebecca.
Már elvesztem, legyõz egy álomkép!
A lelkem érzem elvész, széthullik minden, elnyel az örvény!

Jöjj szörnyû az éj, lelkemhez érj
Szólj egy fontos szót, mesélj!
Ölelj már át, hogyha kísért a múltam!
Hagyd, hogy új szerelmünk átéljem én!
Jöjj, szeress, csókkal védj.."

Ma hogy fogok elaludni, igazán nem tudom. Olyan katarzisban volt részem, mint már nagyon régen. Félve indultunk el a színházba ma, hiszen azt a musicalt néztük meg, amit már évek óta imádva, mindent elsöprõ rajongással szeretek. Igaz, eddig csak a német változatot ismerhettem. Annak idején, amikor Bécsben tengettem napjaim, ezt nem néztem meg, hiszen vártam, hogy jön majd az a bizonyos, és együtt mehetünk. Amikor õ eltûnt, akkor meg már nem is akartam személyesen ott lenni, túl sok sebet szakított volna fel. De a dalok megmaradtak, ott éltek minden nap bennem, illetve már Bumbiban is, hiszen hány és hány éjszakát énekeltünk végig, hajnalokig a német változatot nézve, a dalok mélységét csodálva és elemezve.

Persze, hogy féltem, hiszen jó német szövegeket magyarul visszaadni iszonyatosan nehéz. Féltem, milyen lesz a pesti bemutató, mert a bécsi színpadképet felülmúlhatatlannak hittem. És féltem, milyen lesz ez az este, mert a bécsi Ms. Danverst überelni nem lehet, az a nõ a gonoszság tökéletes megtestesítõje a színpadon, akinek egyetlen pillantására, egy-egy dalára sírva menekülne a legbátrabb ember is.

Hogy azt fogom mondani, a látvány magasan profibb, szebb, mint a bécsi? Hogy Janza Kata remekül eljátszik egy megkeseredett, gyûlölködõ, gonosz házvezetõnõt, hogy Náray Erika ilyen jó lesz egy ostoba, közönséges újgazdagnak, hogy az elsõ felvonás végén reszketve alig bírok lábra állni, hát még megszólalni? Na ezt nem gondoltam volna. Köszönöm, Budapest. Jó érezni, mikre képes az ember, milyen Csodát tud létrehozni. Köszönöm Operettszínház, köszönöm Rebecca. Sok éves álom telejsedett be. Sokszor látlak még, ez egészen biztos.

Felhívtak ma a régi nyelviskolámból, hogy szeretnének adni nekem egy heti 8 órás csoportot. Persze visszautasítottam, de azért marhára jól esett. Megint elmondták, hogy amint úgy gondolom, el tudnék vállalni csoportokat, csak szóljak, nagyon várnak vissza, én mindig kapok munkát. Vigyorogtam egy sort a beszélgetés után.

Öregesen, komolyan telnek a napok, de kimondhatatlanul élvezem én ezt. Nem bánom, hogy elmúlt az a korszak, amikor még rettentõ fontos volt, hogy épp 65 vagy 67 kiló vagyok, hogy csupa marhaságon járt az agyam. Megnyugvás, révbe érés, biztonság, ami kijutott, és a francba is, igenis megérdemeltem. Jó férjecskének lenni, megállapodni, munkából hazajõve finomakat fõzni, könyvvel az ölben esténként elaludni.

Kis asimovi kitérõ után (kamaszkorom "bibliája", Alapítvány sorozat világának újraélése), irodalmi sznobizmusom nagy nehezen legyõzve - Harry Pottert olvasok. Igaz, még csak a harmadik kötetnél tartok, de töredelmes bûnvallásra kényszerülök: tévedtem. Ezek valóban jó, élvezetes, értékes könyvek. Elõítéletes voltam, bizony ám. Mea culpa, mea maxima culpa...

update:

Mint jóanyám felvilágosított, mégsem kellett volna lehúznom a rizses csokim a wc-n. Fene se gondolta volna, hogy a zselatinnak órákig kell állnia, mire megköt. Kavartam én kitartóan a löttyöm, de inkább hasonlított az egy jó nagy adag levesre, gondoltam jobb lesz megszabadulni tõle.. Ma is tanultam valamit..

Napi mérlegelés

Jóságok:
- szabi
- Rebecca jegy megrendelve, megyünk Dáviddal és Balázzsal
- sültcsirke, enyhén folyós krumplipüré, életem elsõ -kicsit szétesõs, de finom- almáspitéje (gyúrtam vazze, én magam...)
- farmville õrület

Rosszság:
- életem elsõ chokito sütije - wcben kikötve...

Egész jó az arány...

Bumbi fõzi a gyümölcslevest, én csinálom a lasagnét és a palacsintát, fantasztikus érzés sürögni-forogni a saját lakásunkban, várni a vendégeket...

És mielõtt bárki megijedne, nem lesz itt semmi baj, csak a reggel elsõ néhány órája volt borzalom.. elmúlt... Egyszerûen észhez kell téríteni néha

No ahhoz képest, hogy milyen szarul indult ez a reggel, egész jó vége lesz. A munka feldobott

"S én lent vergõdöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem. "